A Kalandok korszakában, amelyet a Kapuk megszületése indított el, és amelyet a teljes reménytelenség, a nyomor, a kétségbeesés jellemzett, mindenki feladta a reményt, és elvesztette a bátorságát, hogy tovább harcoljon - kivéve egy kalandort, aki az utolsó leheletéig nem volt hajlandó elbukni. „Te vagy az egyetlen, aki megmaradt, Utolsó Kalandor Elpam.” Ahogy a kalandorok története kénytelen volt véget érni, az Utolsó Kalandor visszatért oda, ahol ez a történet kezdődött.